Író: Jevgenyij A. Preobrazsenszkij, 1927
Először megjelent: "Komszolszkij bit, Szbornyik." Moszkva, 1927.
Forrás: A marxista etika történetéből [összeállította és a bevezetőket írta Farkas Endre]
Fordítás: Neumark Anna
HTML: P.G.
A szocialista viszonyok fejlődésének mértékében a proletár osztálynormák változási iránya az lesz, hogy leegyszerűsödnek, rugalmasabbakká, racionálisabbakká válnak, és, ha elfogadható ez a kifejezés, kurtábbak lesznek.
Ahhoz, hogy a szocialista társadalom dolgozója egyik vagy másik, az osztálynormák által szabályozott területen osztálya érdekében másképpen kezdjen cselekedni, mint azelőtt, nincs szükség arra, hogy osztályának közvéleménye erre kényszerítse. Fokozatosan beletanul abba, hogy automatikusan átvigye gyakorlati tevékenységébe mindazt, amit a tudomány és a közös érdek diktál. Ha például az elemzés megállapitja egyik vagy másik rögződött szokás társadalmi károsságát, semmi szükség sincs az e szokás ellen folytatott harchoz arra, hogy először ebben a harcban kikovácsolódjon a kérdéssel kapcsolatban az osztály többségének a közvéleménye, azután ez az új norma kényszer útján kiterjedjen az osztály valamennyi tagjára és a közvélemény nyomása tartsa fenn.
A szocialista társadalom dolgozói általános kulturájának és tudatossági szintjének emelkedése többek között abban is ki fog fejeződni, hogy megtanulnak minden társadalmilag szükségeset sokkal könnyebben és természetesebben teljesíteni, mint ez a tespedő, maradi társadalmi alakulatokban történt, amikor is az osztályszempontból szükséges megvalósítását valamilyen új erkölcs terjesztésének útján érték el. Íme egy példa: tegyük fel, hogy a szocialista társadalom egy bizonyos fejlődési szakaszán egyik vagy másik okból a gyermekszaporulat fenyegető minimumra süllyed. Elég, ha a tudomány riadóz és a társadalom tagjai azonnal tudatosan és önként levonják a gyakorlati következményeket. Ilyen viszonyok között a jelszót - emelni kell a gyermekszaporulatot - egyáltalán nem kell valamiféle merev szabálynak tekinteni, amely érvényes az egész időszakra, amíg csak a társadalomban nem alakul ki a kellő arány a halandóság és a szaporulat között.
Így van egyrészt. Másrészt kétségtelen, hogy ugyanabban a mértékben, ahogy megsemmisül a társadalom osztályok szerinti tagozódása, maguk az osztálynormák is teljesen átalakulnak, össztársadalmivá válnak, annál is inkább, mivel fokozatosan a népgazdaság társadalmasitott részének dolgozói teszik ki az egész munkás lakosság túlnyomó részét. De nemcsak ezért.
Az osztályharc megszüntével az osztálynormáknak abban a formájukban és abban a részükben, amelyben a harc egyik eszközeként szerepeltek, el kell halniuk vagy pedig transzformálódniuk kell. Más szóval, az új szociális bázison új feladatok megoldását kell szolgálniuk. Azok az összetartó erők, amelyek a más osztállyal küzdő osztályt szolgálták, az új társadalmi bázison olyan erőkké válnak, amelyek harcban a természettel az egész társadalmat fogják össze. Az osztálynormák társadalmi normákká válnak. Arra pedig, hogy soká fognak-e létezni, milyen formában és lehet-e genetikailag összekapcsolni a jövendő társadalmi normákat az osztálynormákkal - ezekre a kérdésekre a felelet jelentős mértékben attól függ, milyen fejlődési stádiumában vizsgáljuk a jövő társadalmát. Az, ami az egyik stádiumban mint társadalmi norma marad meg, a következőben már az ösztönbe helyeződik át és az egyes ember tevékenységében úgy jelenik meg, mint az előző nemzedéktől örökölt "tőke" értékesítése. Emellett csak két körülményt kell hangsúlyosan figyelembe venni. Az első: az osztálytársadalom megszüntetésével minden és minden fajta normából kiesik mindaz, ami a társadalom osztályokra való tagozódásának szülötte. A második: konstatálható, hogy a jog előbb szünik meg, mint az íratlan osztály-, később pedig össztársadalmi normák. A legvalószinűbb az, hogy a jogi normákat az átmeneti korszakban fokozatosan általánosan érvényes normákkal helyettesítik, utóbbiaknak részleges beépülése pedig a társadalmi ösztönbe széles méretekben csak egy történelmileg későbbi korszakban valósul meg.
Ily módon az osztálynormák jövőjére vonatkozó kérdésre azt feleljük: ezeknek a normáknak ugyanaz a jövője, mint a hadseregnek, rendőrségnek, biróságnak, államnak, vagyis egyáltalán nincs jövője. Az össztársadalmi normák, jövőjéről pedig most csak találgatni lehet. A szocializmusból a kommunizmusba vezető hágón bizonyos ideig létezniük kell. Az ő képükben búcsúzik pszichológiailag az emberiség történelme osztályperiódusának utolsó csökevényeitől.