Író: Eric J. Hobsbawm
Először megjelent: Évkönyv 2007
Forrás: Évkönyv 2007
HTML: P.G.
Evelyn John St. Loe Strachey, vagy ahogyan a világ jobban ismeri, John Strachey, igen sokat tett a marxizmus népszerűsítéséért az angolul beszélő világban az 1930-as években. Strachey-re valószínűleg e tevékenységéért jobban fognak emlékezni, mint azért, hogy a későbbiekben karriert futott be az LP-ben 1945 után, amikor egy nem túl sikeres minisztere volt a kormánynak 1945–51 között. Születésekor azonban egyik karriert sem lehetett volna még megsejteni.
A St. Loe Strachey család tehetős földbirtokos család volt a kisnemesség köreiből. A családnak megvoltak a maga kifejezett értelmiségi kapcsolatai, valamint összeszövődése a brit indiai birodalommal. John Strachey apja tulajdonosa és szerkesztője volt a Spectatornak, amely abban az időben befolyásos unionista hetilap volt, vagyis a whig párt egy csoportjának a lapja, amely azután az 1880-as években beolvadt a konzervatív pártba. Ez a csoport ugyanis szembehelyezkedett Gladstone-al, amikor az Home Rule-t (autonómiát) akart adni Írországnak. A dologhoz hozzátartozik, hogy amikor John Strachey megszületett, akkor az unionisták megkülönböztethetetlenek voltak a konzervatívoktól. John ugyanazt az iskoláztatást kapta meg, ami osztályának és szociális köreinek megfelelt: Eton és Magdalen College, Oxford. Általában úgy vélték, hogy az egyetem után apja örökébe fog lépni a Spectator élén. John Oxfordban még mint konzervatív kezdte meg egyetemi tanulmányait. Ezekig az évekig még minden szabályszerűen történt. 1923 előtt az egyedüli jele annak, hogy valami eltérő és kivételes volt ebben a szokatlanul magas, sötéthajú és fizikailag aktív, sportos fiatalemberben, az volt, hogy rosszul érezte magát a középiskolában. (Később ő tréfált azzal, hogy azért lett kommunista, mert Eton-ben nem tudott bejutni a legjobb cricketcsapatba). Strachey az angol szokásoktól eltérően Európát nem Párizson, hanem bécsi nyomvonalon fedezte fel a húszas években, ahol az 1914 előtti burzsoá társadalom összeomlásának következményeit és jegyeit egy látogató angol is jól fel tudta ismerni.
Valamikor 1923 környékén John Strachey politikai felfogása jobbról átfordult balra. Strachey ekkor a Socialist Review vagyis az ILP2 számára kezdett írni, és 1924-ben sikertelenül lépett fel LP parlamenti képviselőjelöltként Birmingham-ben. Ebben az időben közeli kapcsolatot épített ki egy másik volt konzervatívval, aki szintén a felsőbb osztályból került ki, és aki ekkor ugyancsak az LP-hez csatlakozott: Sir Oswald Mosley3-val. Mosley egy ambíciókkal teli ifjú ember volt, akire úgy tekintettek, mint a jövő emberére a pártban, akiről az is ismert volt a felső körökben, hogy nagy nőcsábász. Mosley ekkor már Birmingham-ből volt az LP parlamenti képviselője, és mind ő mind Strachey elégedetlen volt az LP politikai mérsékletességével és gazdasági tekintetben ortodox nézeteivel. Mindketten sokkal aktívabb politikát szorgalmaztak. Ez Strachey esetében azt jelentette, hogy ő megkövetelte a szociális újraelosztást és az állami tervhivatal felállítását (Revolution by Reason, 1925. – Forradalom az ész révén).
Az 1926. évi brit általános sztrájk4 évében ő szerkesztette az ILP folyóiratát, a Socialist Review-t és a sztrájkoló szénbányászok lapját, a The Miner-t (A bányász). A következő években Strachey már maga is parlamenti képviselő lett, miután előbb Mosley képviselői titkára lett 1929-ben. A gazdasági világválság hatására mindketten fokozottan kritikusan ítélték meg az 1929-es LP kormány tevékenységét5. Ebben az időben mindkettőjüket személyes barátság és politikai rokonszenv fűzte egymáshoz. Mosley volt a tanú, amikor Strachey megházasodott, egy áruházlánc örökösével (ez a házasság nem volt hosszú életű). Strachey-t azonban radikalizmusa – Mosleytől eltérően – egyértelműen a marxizmus felé vezette. Amikor 1931-ben mindketten elhagyták az LP-t6, Strachey egy időre csatlakozott a Mosley által alakított „Új Párthoz” (New Party), hogy keresztül vigye a maga keynesiánus programját, aminek lényege volt a keynesiánus gazdasági expanzió.
Strachey azonban hamarosan szakított Mosley-val, amikor világosság vált, hogy Mosley milyen irányba haladt. Hamarosan Mosley lett a Brit Fasiszta Szövetség (British Union of Fascists) vezére.
Ugyanezen időben Strachey, aki sokkal következetesebb volt, egyfajta kommunista állásponthoz került közelebb. Ebben a felesége, Celia Simpson is bátorította. 1932-ben jelentette meg azt a munkáját, amelyet azután az „antifasiszta harcok klasszikusának” tekintettek. Ez volt Strachey legbefolyásosabb és legemlékezetesebb munkája. A könyv címe: The Coming Struggle for Power (az elkövetkező harc a hatalomért). Ez egy olyan könyv volt, ami igen nagymértékben abból is merített, és azért is vált fontossá, hogy mely korban is jelent meg. A könyv egyfelől egyfajta bevezető is volt a marxizmushoz, és ugyanakkor egyfajta magyarázat és védőpajzs a kommunista ügy számára. Strachey ekkor abból indult ki, hogy a kapitalizmus képtelen úrrá lenni a belső válságán. Ez jellegzetesen 1932-es munka volt és Strachey abból indult ki, hogy a jövőt az a harc fogja eldönteni, amelyet egyfelől a kommunizmus és másfelől az a rendszer vív majd meg, amely növekvő mértékben a fasizmus felé sodródik. Ezt a harcot a kommunizmusnak kell a történelem ítélete szerint megnyerni. Nagy valószínűség szerint nem volt még egy könyv, amely az 1930-as években több értelmiségit vezetett volna el a kommunizmus felé az angolul beszélő országokban, beleértve még az USA-t is. Nagy-Britanniában ekkor hiányzott egy szélesebb, ún. akadémikus értelmiség, ugyanakkor megvolt egy történetileg kialakult komoly olvasóréteg, elég ha Adam Smith-re és Charles Darwin-ra gondolunk. Strachey ugyan nem volt olyan mély gondolkodó, de ugyancsak az ő nyomdokaikban haladt. Különleges képessége volt arra, hogy bonyolult eszméket világosan közel hozzon az olvasóihoz, és szofisztikus és bonyolult érveléseket meggyőzően fejtsen ki, méghozzá nagyon világosan, s mindezt nagyon közérthető stílusban. Mindezt a nem akadémikus olvasóközönség számára írta.
Ami azonban a The Coming Struggle-nak különleges meggyőző erőt adott, az éppen az volt, hogy a könyvet áthatotta a szerző teljes belső meggyőződésének ereje. Ezt egy nem-marxista szemleíró úgy nevezte: „egy ragyogó tudományos ütköztető írás”. Strachey meggyőzött másokat, minthogy úgy tudott fellépni, hogy éppen saját magát meggyőző hitével lépett fel, azzal, amivel meggyőzte magát, hogy miért is lett kommunista.
Logikailag Strachey-nek csatlakoznia kellett volna a CPGB-hez. Noha a CPGB vezetője, Harry Pollitt7 támogatta volna Strachey-nek a pártba való befogadását, ezt a többség mégis elvetette, elsősorban a CPGB legfőbb ideológusának, Palme Dutt8-nak a befolyására, Dutt kételkedett abban, hogy az ifjú burzsoá értelmiségi valóban állhatatosan hű marad-e a kommunizmushoz, noha mindenek ellenére mégiscsak ajánlotta a párt soraiba, amikor a The Coming Struggle-t írta. Elutasítása később racionalizálódott annak az érvnek a révén, amely minden bizonnyal korrekt volt, hogy Strachey minden bizonnyal befolyásosabb lehetne mint pártonkívüli, és valójában tényleg kívül is maradt a CPGB-n, noha mégiscsak nagyon is követte a pártvonalat egészen 1939-ig. Mindazonáltal a visszautasítás pszichológiai sokkja nagyon mélyre hatolt benne, olyannyira, hogy alávetette magát a pchichoanalíziseknek a visszautasítást követő két évben. (Ez az az időszak volt, amikor Marx és Freud párhuzamosan hatottak az emberekre.) Mindemellett az 1930-as években Strachey volt a par-excellence marxista értelmiségi, akit így ismertek, és így hatott az angolul beszélő világban. Ugyanakkor, megvoltak a kapcsolatai Victor Gollancz9-al, a kiadóval és nagyon nagy szerepe volt a Left Book Club könyvsorozat válogatásában10, Strachey volt az egyik legbefolyásosabb szocialista propagandista ebben az időben. Pamfletje, a „Why You Should be Socialist” (Miért legyél szocialista), amely nagy propaganda fegyver volt 1938-ban, két hónap alatt 250.000 példányban kelt el. Noha ezeknek a pamfleteknek a hatása kevésbé drámai volt, mint a The Nature of Capitalist Crisis (A kapitalista válság jellege) (1935) és a The Theory and Practice of Socialism (A szocializmus elmélete és gyakorlata (1936); a Left Book Club legelterjedtebb könyvei, amelyek a korabeli szocialista olvasók polcain megtalálhatók voltak, mégiscsak ezek voltak. Strachey új könyve, a What Are We To Do (1938) (Mit is kell hogy tegyünk) kevésbé volt elméleti jellegű.
Ám az 1930-as évek végén bekövetkező gazdasági fellendülés folyamán, valamint az USA-ban foganatosított New Deal, valamint a keynesiánus hatás, mind külön és együttvéve mélyen befolyásolta Strachey gondolkodását és ez arra vezetett, hogy legalábbis rövid távon, a kapitalizmus gazdasági problémáinak nem forradalmi megoldását is lehetségesnek tartotta. Strachey-t mélyen zaklatta az 1939 évi Molotov-Ribbentrop paktum. Strachey 1940-ben új könyvet jelentetett meg A Programme for Progress (Program a haladás számára); ez volt az első könyve, amit a CPGB megbírált. Ebben a könyvben Strachey kifejtette új gondolatait. 1940 áprilisában Strachey szakított a CPGB-vel.
A II. világháború során a légiflottánál szolgált és később a légiflotta szárazföldi parancsnokságánál már tisztként szolgált. Ugyanakkor újra belépett az LP-be, és az LP soraiból parlamenti képviselő lett 1945-ben. Skóciában választották meg. Nyomban a győztes LP kormány tagja lett, légügyi államtitkára. 1946 májusában élelmezésügyi miniszter lett. Ez a poszt természetesen kitette őt különféle támadásoknak, kiváltképpen amikor a földimogyoró termesztését próbálta Tanganyikában (most Tanzánia) erőltetni, aminek a vége egy nagy bukás lett. Mégis még az 1950-es választás után hadügyminiszter lett, noha ekkoriban régebbi kapcsolata a CPGB-vel kitette őt mindenféle igaztalan támadásnak, amikor az atom-kém Klaus Fuchs letartóztatása Angliában és az USA-ban antikommunista hajszát indított el. Strachey egyébként ebben az időben már meggyőződéses hidegháborús bajnok lett. Miután az LP kormány 1951-ben megbukott, Strachey miniszteri pályafutása is véget ért.
Strachey ezután is vezető személyiség maradt az LP-ben, ugyanakkor elutastotta, hogy csatlakozzon az LP balszárnyhoz, az ún. bevanistákhoz11, olyannyira, hogy Strachey támogatta, hogy Hugh Gaitskell-t válasszák meg az LP új vezérének, és ő maga jelentős szerepet játszott mint Gaitskell jobb keze.
Ténylegesen ő megszűnt mint jelentékeny politikus tevékenykedni, és visszaszorult a kommentátori és elméleti, teoretikus pozícióba. 1956-ban jelent meg a Contemporary Capitalism (Jelenkori kapitalizmus) című könyve, amely a háború utáni korban Strachey legjelentősebb munkája. Strachey ebben könyvében kísérletet tesz arra, hogy megmagyarázza a háború utáni a stabilizációt és a gazdaságilag virágzó kapitalizmust. Az 1959- ben megjelent új könyve, a The End of Empire (A birodalom vége) már kis hatást keltett, ugyanúgy mint az 1961-ben megjelentetett The Prevention of War (A háború megakadályozása). Ez a könyv más hidegháborús termék, és Strachey híve lett a nukleáris elrettentésnek. Ez a könyv már az akkor befolyásossá váló nukleáris fegyverkezés ellen irányuló mozgalom, a CND (Campaign for Nuclear Disarmament12) ellen irányult. Strachey utolsó könyve, The Stran gled Cry (1961) végeredményben már abban a szellemben fogant, hogy Strachey érveket keresett antikommunizmusa megmagyarázásához és alábástyázásához.
Mindennek ellenére ennek az utolsó könyvének is volt egy igen jelentős passzusa (219–220 old.):
„Pontosan mint egy nagy háború után, az ember láthatja, hogy a ’háború korlátai’, hogy az ember vonszolja magán az utcákon egy lerombolt országban, most ugyanúgy a kivérzett kommunizmus a nyugati országokban mindennek ellenére utat tör magának Európában és a két Amerikában. Az ilyen pszichiátriai csonkulás valójában azonban nem gyógyíthatatlan. Sebészeti beavatkozás útján az embert még össze lehet varrni, de akkor az az ember már más lesz.”
John Strachey is ilyen ember lett.
Strachey 1968-ban halt meg. Strachey életútja egyik jellemző életútja az ex-kommunistáknak.
1 Hobsbawm ezt az életrajzot az Évkönyv számára írta. 2 Az ILP megalakulásáról lásd Évkönyv 1993, a Socialist Reviewról pedig 2002. 3 Mosley az 1930-as években vált emlékezetesebbé, már mint a brit fasiszták vezetője. 4 A brit általános sztrájkról lásd Évkönyv 1926. valamint Jemnitz János: Az angol általános sztrájk előzményeiről. Budapest, 1962, Akadémiai Kiadó. 5 Az LP 1929. évi kormányáról lásd Évkönyv 1979. 6 Az 1931-es válságról lásd Évkönyv 1981. és 2006. 7 Harry Pollitt életútját lásd Évkönyv 1980, 1990. 8 Dutt életútját lásd Évkönyv 1999. 9 Gollancz életútját lásd Évkönyv 1993. 10 A Left Book Club az 1930-as években rendkívül nagy fontosságú könyvsorozatot adott ki. Magyarul erről bővebben a Gollancz életútban (Évkönyv, 1993.) lehet adatokat találni. Gollancz remek szerzőktől jelentetett meg könyveket. 11 Bevan életútját lásd Évkönyv 1997. 12 A CND-ről lásd Steve Parsons és Kate Hudson írásait Évkönyv 2004–2006.