Először megjelent: 1945. június.
Forrás: Konok Péter: „…a kommunizmus gyermekbetegsége”? Baloldali radikalizmusok a 20. században.
HTML: P.G.
Idestova öt éve már, hogy Európában imperialista háború dühöng, nyomort, mészárlásokat és pusztulást hozva magával.
Az orosz, francia és olasz frontokon munkások és parasztok tízmilliói öldöklik egymást az anyagias és vérgőzös kapitalizmus sajátos érdekeiért, amely kapitalizmus csak két törvényt ismer el: profit és felhalmozás.
A háború öt éve alatt, és különösen ebben az utolsó évében - az összes nép felszabadításának évében, ahogy nektek mondták - számos hamis program és illúzió foszlott semmivé, lerántván a maszkot, amely mögé a kapitalizmus gyűlöletes arca rejtőzött.
Minden országban mozgósítottak benneteket, különféle ideológiák nevében, amelyeknek azonban mind azonos célja és eredménye volt: a vágóhídra hajtani benneteket, egymás ellen, nyomorgót a nyomorgó ellen, munkást a munkás ellen küldeni.
A fasizmus, a nemzetiszocializmus „életteret" követel kizsákmányolt tömegeinek, ám csupán azért, hogy leplezhessék vad vágyukat azon mély válságtól való megszabadulásra, amely létalapjukat ássa alá.
Az angol-amerikai-orosz tömb - úgy látszott - meg akart benneteket szabadítani a fasizmus rémétől, hogy visszaadja szabadságotokat, jogaitokat. Ám mindez csak csalétekként szolgált, hogy részt vegyetek a háborúban, amelynek célja a fasizmus, a nagy imperialista versenytárs elpusztítása volt, amely - miután annak viszonyai létrehozták - addigra létezési és uralmi formaként alkalmatlanná vált a kapitalizmus számára. Az Atlanti Szerződés, az Új Európa terve csupán a maszk, amely mögé a konfliktus valódi lényegét rejtik: a banditák háborúját annak összes rettenetes pusztításával és vérontásával, amelynek valamennyi borzasztó következménye a munkásosztályt sújtja.
Munkások!
Azt mondják nektek, azt próbálják elhitetni veletek, hogy ez a háború más, mint a többi. Hazudnak nektek! Ameddig vannak kizsákmányolok és kizsákmányoltak, a kapitalizmus háború, és a háború kapitalizmus.
Az 1917-es forradalom a proletariátus forradalma volt. Fényesen megmutatta a proletariátus politikai képességét, hogy magát uralkodó osztállyá alakítva előrelépjen a kommunista társadalom megszervezése felé. Ez volt a dolgozó tömegek válasza az 1914-1918-as háborúra.
De az orosz állam vezetői az azóta eltelt évek során elvetették ennek a forradalomnak az alapelveit, kommunista pártjaitokat nacionalista pártokká sorvasztották, feloszlatták a Kommunista Interna- cionálét és segítették a nemzetközi kapitalizmust, hogy benneteket a vágóhídra hurcoljon.
Ha Oroszországban hűek maradtak volna a forradalom és az internacionalizmus programjához, ha folyamatosan sürgették volna a proletár tömegeket, hogy erejüket egyesítve szálljanak szembe a kapitalizmussal, ha nem kértek volna részt a Népszövetségnek nevezett álarcosbálban, akkor az imperializmus nem lett volna képes kirobbantani a háborút.
Azáltal, hogy részt vett az imperialista háborúban egy csomó kapitalista hatalommal együtt, az orosz állam elárulta a munkásokat és a nemzetközi proletariátust.
Németország munkásai!
Burzsoáitok számítottak rátok, hogy kitartásotokkal és termelő erőtökkel domináns helyet vívtok ki imperializmusuk számára Európa iparában és mezőgazdaságában. Miután Németországot laktanyává változtatták, és benneteket arra kényszerítettek, hogy négy éven keresztül nyaktörő iramban építsétek a háború motorját, szétdobtak benneteket Európa összes országába, hogy elvigyétek oda a - minden imperialista konfliktusra jellemző - rombolást és pusztulást.
Imperializmusotok terve megbukott a nemzetközi kapitalizmus fejlődésének törvényein, amely 1900 óta kivet magából mindenfajta nacionalista imperializmust.
Az a válság, amely ma megrázza a világot és benne Európát, a kapitalista társadalom megoldhatatlan, halálos válsága.
Csakis a proletariátus az, amely kommunista forradalmával megszüntetheti a dolgozó tömegek és a munkások nyomorának okait.
Munkások és katonák!
Burzsoáziátok végzetét ma az imperialista verseny keretei határozzák meg. De a nemzetközi kapitalizmus nem létezhet háború nélkül, hiszen ez az utolsó esélye a túlélésre.
Forradalmi hagyományaitok szilárdan gyökereznek a múlt osztályharcaiban. 1918-ban, olyan proletárvezetőkkel, mint Karl Liebknecht és Rosa Luxemburg, és 1923-ban (a Kommunista Internacionáléban terjedő opportunizmus ellenére) belevéstétek forradalmi akaratotokat és erőtöket a történelembe.
Hitler nemzetiszocializmusa és a III. Internacionálé opportunizmusa elhitették veletek, hogy harcotok összefügg a versailles-i szerződés elleni harccal. Ám ez a hamis harc csupán hozzáláncolt benneteket kapitalizmusotok programjához, amelyet a bosszú szelleme és a következő háborúra való felkészülés határozott meg.
Munkásokként érdekeitek csakis Európa és az egész világ kizsák- mányoltjaihoz fűznek benneteket.
Kulcspozícióban vagytok a mészárlás befejezésének szempontjából. Az olaszországi proletariátus példáját követve nektek is fel kell vennetek a harcot a haditermelés ellen, el kell utasítanotok a munkástestvéreitek elleni harcot. Lázadásotok az osztályharc csatakiáltása kell hogy legyen. Sztrájkokra és felkelésekre van szükség. Akárcsak 1918-ban, ma is azon múlik a proletárforradalom, hogy mennyire vagytok képesek elszakítani a benneteket a német imperializmushoz kötő láncokat.
Német munkás!
A pusztítás motorjait építtették veled. Minden csavar egy-egy frontra küldött német munkást jelentett.
Bármi is a nemzetiséged, egy vagy a kizsákmányoltak közül.
Egyetlen ellenséged a német és a nemzetközi kapitalizmus; elvtársaid a német munkások és az egész világ munkásai.
Magaddal hordod országod és az egész világ osztályharcos hagyományait és tapasztalatait. Nem vagy „idegen"!
Szükségleteid, érdekeid azonosak német elvtársaidéval. A gyárbeli, termelésbeli osztályharcban részt vállalva hatásosan léphetsz fel az imperialista háború ellen.
Francia munkások!
Az 1936-os sztrájkok idején az összes párt igyekezett rávenni benneteket arra, hogy elfordulva valódi osztályérdekeitektől, a háborúra való felkészülést támogassátok. „A fellendülés kora", amelyet a Népfront demagógjai festettek elétek, valójában a francia kapitalizmus mély válsága volt.
Azok a röpke eredmények, amelyeket életszínvonalatok javításában elértetek, nem a gazdaság fellendülésének, hanem a hadiipar beindulásának eredményei voltak.
Franciaország elfoglalását az összes érte felelős erő - a baloldaltól a jobboldalig - arra használta fel, hogy belétek verje a bosszúvágyat és a gyűlöletet a német és olasz munkások ellen, akik éppen annyira nem voltak felelősek ezért a háborúért, mint ti, és hozzátok hasonlóan szenvedték meg a kapitalista államok mészárlásait.
A Petain-Laval-kormány egy Nemzeti Forradalomról papolt nektek. Ez a legközönségesebb hazugság; a legreakciósabb módszer arra, hogy zúgolódás nélkül viseljétek a katonai vereség súlyát - a kapitalizmus nagyobb dicsőségére.
Az Algíri Bizottság azzal kecsegtet benneteket, hogy lehetséges a visszatérés a háború előtti virágzáshoz és fellendüléshez. Akármi is álljon a leendő kormány zászlaján, Franciaország és a többi európai ország proletariátusa fog súlyos jóvátételt fizetni az angol-amerikai- orosz tömbnek a két hadsereg által okozott pusztításokért.
Francia munkások!
Túl sokan hitték el közületek, hogy az angol, amerikai vagy orosz hadsereg a jólétet hivatott elhozni számotokra.
Azok az áskálódások és ellentétek, amelyek máris felütötték a fejüket a rablók „szentháromságán" belül a meghódított területek felosztásának kérdésében, előrevetítik, hogy milyen kemény körülmények közé kényszerítik a jövőben a proletariátust, amennyiben az nem lép az osztályharc útjára.
Túl sokan váltak közületek a kapitalizmus segédeivé azáltal, hogy részt vettek a partizánháborúban, a nacionalizmus legextrémebb változatában.
A ti ellenségeitek nem a német, az angol vagy az amerikai katonák, hanem az a kapitalizmus, amely őket a háborúba küldte - ölni és meghalni. A saját kapitalizmusotok az ellenségetek, vezesse akár Laval, akár de Gaulle. Szabadságotok nem uralkodó osztályotok küldetéséhez és hagyományaihoz kötnek benneteket, hanem proletárosztályként való függetlenségetekhez.
A párizsi kommün gyermekei vagytok, és csak ennek alapelveihez való ragaszkodásotok segítségével szakíthatjátok szét a bilincseket, amelyek a kapitalista uralom idejétmúlt gépezetéhez - 1789 hagyományaihoz és a polgári forradalomhoz - kötnek benneteket.
Oroszország munkásai!
1917-ben a bolsevik párttal és Leninnel megdöntöttétek a kapitalista rezsimet és megalapítottátok az első szovjetköztársaságot. Lenyűgöző osztályakciótok megnyitotta a döntő harc történelmi korszakát a két társadalom, a régi, burzsoá társadalom - amely arra ítéltetett, hogy összeroppanjon saját ellentmondásainak súlya alatt - és az új, a proletariátus - amely önmagát uralkodó osztállyá téve az osztály nélküli társadalom, a kommunizmus hordozója - között.
Ez a korszak ugyanakkor az imperialista háború korszaka is volt. Proletárok milliói pusztultak el a kapitalizmus csatamezőin. Döntő harcotok példája lelkesítette a dolgozó tömegeket, akik véget akartak vetni az értelmetlen mészárlásoknak. A háborúval szemben a ti forradalmatok lett a világ kizsákmányoltjainak programjává, harci lobogójává. A gazdasági válság - amelyet a háború csak súlyosbított - által rágott kapitalizmus megremegett az Európát beszáguldó kommunizmussal szemben.
A fehérek és a nemzetközi kapitalizmus halálos ölelése ellenére, amely éhínséggel próbált legyűrni benneteket, szétvertétek az ellenforradalmat - és ezt az európai és nemzetközi proletariátus hősies küzdelmének köszönhettétek, amely, az osztályharc útjára lépve, megakadályozta, hogy a burzsoá koalíció intervenciós harca eredményes legyen.
A tanulság döntő fontosságú: a továbbiakban az osztályharc nemzetközi téren fejlődik tovább, a proletariátus létrehozza kommunista pártját és Internacionáléját a kommunista forradalom által megerősített program mentén. A burzsoázia minden igyekezete arra irányul, hogy letörje a munkásmozgalmat, és eltorzítsa forradalmatokat és hatalmatokat.
A mostani imperialista háború nem a proletariátus oldalán, hanem vele szemben talált benneteket. Szövetségeseitek már nem a proletárok voltak, hanem a burzsoázia. Többé nem az 1917-es szovjetalkotmányt védelmeztétek, hanem a „szocialista" hazát. Nem Lenin és elvtársai vezettek benneteket, hanem éppen olyan csizmás-kitüntetéses tábornokok, mint bármely más kapitalista országban - a vérszomjas militarizmus szimbólumai, a proletariátus hóhérai.
A mostani imperialista háború nem a proletariátus oldalán, hanem vele szemben talált benneteket. Szövetségeseitek már nem a proletárok voltak, hanem a burzsoázia. Többé nem az 1917-es szovjetalkotmányt védelmeztétek, hanem a „szocialista" hazát. Nem Lenin és elvtársai vezettek benneteket, hanem éppen olyan csizmás-kitüntetéses tábornokok, mint bármely más kapitalista országban - a vérszomjas militarizmus szimbólumai, a proletariátus hóhérai.
Elvtársak, Oroszország munkásai!
Számotokra, mint mindenki más számára, a kapitalizmus romokat és nyomort jelent. Európa proletártömegei, akárcsak ti 1917-ben, csak a megfelelő pillanatra várnak, hogy felkelésre használják a háború által kitermelt kedvező feltételeket. Akárcsak ti, azok ellen vonulnak, akik felelősek ezért a szörnyű bűnért, legyenek azok akár fasiszták, demokraták vagy oroszok. Akárcsak ti, ők is a kapitalizmust, az elnyomásnak ezt a vérgőzös rendszerét akarják eltörölni a Föld színéről.
Zászlajuk 1917 zászlaja lesz.
Programjuk a ti programotok lesz, az egyetlen, amely képes az elnyomók legyőzésére: a kommunista forradalom programja.
Államotok szövetségre lépett a kapitalista ellenforradalom erőivel. Szolidaritást kell vállalnotok, fratemizálnotok kell elvtársaitokkal a harcban, testvéreitekkel; velük együtt kell harcolnotok azért, hogy megteremtsétek a kommunista világforradalom győzelmének feltételeit Oroszországban csakúgy, mint az összes többi országban.
Angol és amerikai katonák!
Imperializmusotok olyan terveket dédelget, hogy a világ valamennyi népét gyarmatosítja és szolgaságba dönti, hogy így menekülhessen meg az összes társadalmat sújtó válság halálos szorításából.
Már a háborút megelőzően, a gyarmati uralom és a burzsoázia gazdagodása ellenére ti a munkanélküliséggel és a nyomorral kellett hogy szembenézzetek; millióknak nem jutott munkahely. Sztrájkjaitokkal és jogos követeléseitekkel a burzsoázia nem habozott az elnyomás legbarbárabb eszközét, a gázt használni.
Németország, Franciaország, Olaszország, Spanyolország munkásainak megvan a maguk elszámolnivalója burzsoáziájukkal, amely, akárcsak a tietek, felelős a mészárlásokért.
Titeket arra szemeltek ki, hogy a csendőr szerepét játsszátok; a lázadó proletárok ellen fognak benneteket vezényelni.
Meg kell tagadnotok a tűzparancsot, fraternizálnotok kell az európai munkásokkal és katonákkal.
Az ő harcaik a ti osztályotok harca.
Európa munkásai!
Körös körül ellenségeitek állnak. Az összes párt, az összes program megbukott a háború próbáján; mindegyik a ti szenvedésetekre alapozott, arra szövetkeztek, hogy megakadályozzák a kapitalista társadalom bukását.
A pénz szolgálatában álló összes gazember, Hitlertől Churchil- lig, Láváitól Petainig, Sztálintól Rooseveltig, Mussolinitól Bonomiig a burzsoá állam szövetségesei a rend, munka, fegyelem, haza fenntartásában - rabszolgaságotok örökkévaló fenntartásában.
Az orosz állam vezetőinek árulása ellenére a jelenlegi helyzet megerősítette Marx és Lenin téziseinek és előrejelzéseinek helyességét.
Soha nem volt ilyen világosan látható, ilyen alapvető a kizsákmányolok és kizsákmányoltak között húzódó osztályszakadék.
Soha nem volt ennyire sürgető véget vetni a vér és a szenvedés társadalmának.
A mészárlások a frontokon, a levegőből hulló halál csapásai, öt év megszorításai, éhínségei világosan mutatják ezt a szükségszerűséget.
A háború kiterjedt az egész kontinensre; a kapitalizmus pedig képtelen véget vetni neki.
Egyik vagy másik kapitalista tábor támogatása nem fogja megrövidíteni a háborút.
Ma az olasz proletariátus az, amelyik felemelte a harci lobogót, a háború elleni lázadás zászlaját.
Akárcsak Lenin számára 1917-ben, ma sincs más alternatíva, más lehetőség, mint az imperialista háború átfordítása polgárháborúba.
Amíg a kapitalizmus létezik, addig nem lesz kenyér, nem lesz béke, nem lesz szabadság a proletariátus számára.
Kommunista munkások!
Rengeteg a párt - túl sok is van belőlük. És mindegyik, beleértve a trockista csoportokat is, ellenforradalmivá vált.
Egyetlen párt hiányzik: a proletariátus politikai osztálypártja.
Csakis a Kommunista Baloldal maradt a proletariátus oldalán, hűen a marxizmus programjához, a kommunista forradalomhoz. Csak ez a forradalom képes visszaadni a proletariátus szervezettségét, a harcához, győzelméhez szükséges fegyvereket: az új kommunista pártot, az új internacionálét.
Mindenfajta opportunizmus ellen, az osztályharcot érintő bármiféle kompromisszum ellen a Frakció felhív téged, hogy segítsd a proletariátust, hogy kiszabaduljon a kapitalizmus támogatásának bűvköréből. A kapitalizmus egyesült erejével szemben fel kell építenünk a proletárosztály legyőzhetetlen erejét.
Munkások és katonák a világ minden táján!
Egyedül ti vagytok képesek véget vetni ennek a történelemben példátlan mészárlásnak.
Munkások! A világ minden országában állítsátok meg a termelést, amely osztálytestvéreitek, asszonyaitok, gyermekeitek lemészárlását szolgálja!
Katonák! Ne lőjetek, fordítsátok el a fegyvereket! Fraternizálással törjétek meg a kapitalizmus rátok erőltetett határait! Egyesüljetek a nemzetközi osztályfrontban!