Író: Walter Benjamin, 1920-211
Először megjelent: "Schriften"
I. köt. Suhrkamp Verlag, Frankfurt am Main, 1955.
Forrás: Agelus Novus, 1980. Magyar Helikon.
Fordítás: Bence György
HTML: P.G.
Csak maga Messiás teljesít be minden történelmi folyamatot, mégpedig abban az értelemben, hogy csak ő az, aki beváltja, kiteljesíti, megteremti a történés vonatkozását a messiásira. Ezért nem akarhatnak maguktól valami messiásira vonatkozni a történelmi dolgok. Az Isten Országa ezért nem télosza a történelmi dünamisznak, ezért nem lehet célul kitűzni. Történelmileg tekintve nem cél, hanem befejezés. A profán világ rendjét ezért nem lehet az Isten Országának gondolatára alapozni, ezért hogy a teokráciának nincs politikai értelme, hanem csak vallási értelme van. (Bloch könyvének, Az utópia szellemének legfőbb érdeme, hogy teljes intenzitással tagadta a teokrácia politikai jelentőségét.)
A profán világ rendjének a boldogság eszméjére kell támaszkodnia. A történelemfilozófia egyik leglényegesebb tanteljesítménye: a messiásira vonatkoztatni e rendet. Ez olyan misztikus történelemfelfogásnak képezi a feltételét, melynek problémáját a következő képben lehet bemutatni: Ha egy nyíl jelöli azt a célt, amelynek irányában a profánnak a dünamisza hat, egy másik pedig a messiási intenzitás dünamiszának irányát, akkor a szabad emberiség boldogságkeresése természetesen elfelé igyekszik ama messiási iránytól, ám miként egy erõ - a maga útján - fokozhat egy másik, ellentétes irányú úton hatót, éppígy a profán világ profán rendje is gyorsíthatja a Messiás Országának eljövetelét. A profán tehát nem kategóriája az Országnak, de kategóriája, mégpedig egyik legmegfelelőbb, a legcsekélyebb közeledésének is. Mert minden, ami földi, a boldogságban törekszik a megsemmisülésre, és úgy rendeltetett számára, hogy csak a boldogságban jusson el a megsemmisüléshez. - De a szívnek, az egyes ember bensőjének közvetlen messiási intenzitása, természetesen, a boldogtalanságon húzódik végig, a szenvedést értve ezen. A szellemi restitutio in integrumnak,2 mely bevezet a halhatatlanságba, van egy világi megfelelője is, az pedig a megsemmisülés örökkévalóságába vezet, és a boldogság ennek az örökkön elmúló, totalitásában, térbeli és időbeli totalitásában is elmúló Világinak, a messiási természetnek a ritmusa. Mert a természet messiási a maga örök és totális megsemmisülésre-ítéltségében. E megsemmisülésre törekedni, még az ember természeti fokaira nézve is, ez annak a világpolitikának a feladata, amelynek módszerét nihilizmusnak neveznénk.
1 Rolf Tiedemann egy futó megjegyzésében föltételezi, hogy a töredék nagyon korai. (Studien zur Philosophie Walter Benjamins. Suhrkamp Verlag, Franlkfurt am Main, 1973. 165. old.) Bloch könyve, Az utópia szelleme, 1918-ban jelent meg, tehát ennél korábbról nem származhat. 1922-től megcsappan Benjamin teológiai érdeklődése. A teológia és a politika jelzett összefüggése Az erőszak kritikájá-hoz (1921) áll közel. Gershom Scholem Walter Benjamin című könyvében (Suhrkamp Verlag, Frankfurt am Main, 1975. 117. old.) 1920-21-re datálja. 2 Restitutio in integrum - a korábbi, sértetlen állapotba való visszahelyezés.